Miután sikerült elindulni, végignevettük az utat. Mikor odaértünk, nem engedtem, hogy segítsen kibányászni a cuccaimat, mert biztos voltam benne, hogy felismerik. Mikor már az ajtó felé mentem valaki, akinek nagyon ismerős volt a hangja, szólongatni kezdett. Megpördülve láttam meg, ki az, és akkorát sikítottam, hogy az összes befelé igyekvő felénk kapta a fejét, de én nem foglalkoztam velük, boldogan dobtam le a cuccaimat, és ugrottam rég nem látott barátnőm nyakába.
-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, mikor már összeszedtük a cuccaimat, és befelé meneteltünk.
-Jöttem a JWM-re- válaszolta, és kacsintott- Ki nem hagynám, a sorozatot.
Hát igen... Két éve sorra nyertük a kupákat, meg az érmeket. Amiben nem indultam mindíg ő nyert, amiben pedig mindketten indultunk, abban egyszer ő, egyszer én. Tavaly ( amikor lecsaptak) Johannát majd megette a fene, mert nem ö nyert, hanem Gali. Ja igen, Adrienn -nek hívják, az anyukája magyar, az apja osztrák, szóval itt nőtt fel, de tavaj év végén elköltöztek családostul franciaországba.
-Tücske?- kérdezte a legjobb barátomat keresve.
-Nincs első órája, aztán meg csak három, ezért nincs kedve bejönni- válaszoltam, mivel reggel még szólt, hogy ne várjam, nem lesz.
-Szóval lóg- tisztázta a helyzetet Gali.
-Hát igen, de mindegy, nekem is csak két órám lesz, aztán edzés. Télleg, jössz föl, az edző biztos örülne- kérdeztem kuncogva, mivel az edzőnk a tavalyi edzőtábor óta nem igazán szívleli. Nem történt semmi, csak valahogy betört egy ablak, és a kerete kiszakadt a helyéről. Azzal vádoltak minket, hogy direkt mi csináltuk, hogy összerakjanak a fiúkkal egy szobába, pedig nem is. A huzat volt...egy kis rásegítéssel.
-Kössz, inkább kihagyom, de felmegyek talán délután.
-Délután jön fel Tücske is, és az amcsi ismerőseink is, baj? - kérdeztem, mert nem fogok tudni egész végig vele foglalkozni-De este nálunk aludhatnátok, jöhetne Zoé, Timi, és Saci is.
-Jó, de akkor hívjuk már Kicsi Barnát, és Tücskét is- mondta ki, amit én is akartam, és mikor ránéztem, láttam, hogy somolyog.
-Oksa, gyere, van még pár percem, menjünk, keressük meg őket.- vetettem fel az ötletet, mikor már bepakoltunk a szekrényembe.
A következő tíz percünk a többiek keresésére ment rá, mert a suli legkülönbözőbb pontjain tartózkodtak. Mikor ezt letudtuk, én mentem órára, ő meg meglátogatta az igazgatót, és a volt ofőjét is.
Délután edzésen a félcsőben kellett mindenféle gyakorlatot csinálnom, és ami még többszöri próbálkozásra sem ment, azt még edzés után is. Mivel Deni tudta, hogy ha nem vagyok ott a megbeszélt helyen, hova kell jönniük, ezért megnézték ahogy gyakorlok. Pont egy szép nagy esésre értek oda, szóval le isereszkedtek hozzám, mert megilyedtek, hogy nem mozdulok.
-Katie minden rendben?-kérdezte Zayn.
-Persze, láttátok?- kérdeztem vissza, miközben végignéztem rajtuk. Deni, Tücske, Zayn, és Louis snowboarddal volt, Niall, Harry, és Gali, aki meg is lepett, meert nem gondoltam, hogy eljön, síléccel.
-Igen, és túl bedőltél, és ezért tkésőn engedted el a bordot.- mondta Deni, aki tudta, hogy mit gyakoroltam, bár dunsztom sincs, honnan.
-Jó, akkor vigyázzatok, megpróbálom újra- mondtam, miközben lecsatoltam, hogy fel tudjak mászni, hogy újra indulhassak. Ők pedig kisorjáztak a pálya aljára. Most, hogy már nézőközonségem is akadt, kicsit izgultam, de nem volt vészes. Elindultam, és csodák csodájára sikerült a duplaszaltó félfordulattal, és mikor leértem, csak egy picit inogtam meg, ezért folytattam, és a másik oldalon csináltam egy sima szaltót. Mikor leértem megtapsoltak, pedig nem is látták az egész gyakorlatot.
-Szép volt, kipróblhatjuk a félcsövet- kérdezte reménykedve Louis.
-Ja, asszem szabad, de ti persze.- mondtam, majd mikormegindultak én is rászántam magam néhány körre. - Deni, mutasd meg mit tudsz!
-Kössz Katie, én is szeretlek- kiabált hátra, mivel én hátul sétáltam Tücskével.
-Na, milyen volt a pihinapod?- kérdeztem immáron Tücskéhez fordulva.
-Jó, de jobb itt kint, ezért Deniékkel jöttem fel. Egy nagy kisbusszal hoztak fel minket, ami el is hajtott. Nem tudod, véletlen, mivel megyünk haza?- kérdezte rámpillantva, mint aki tudja, hogy az n kezem van a dologban.
-Hé, ne nézz így, a vonat ezerszer jobb mint valami kisbusz. Ki kell próbálniuk, azt a kavalkádot.- válaszoltam egy kissé mentegetőzősen.
-Jó, és hogy fognak bármit is érteni a kavalkádból?-kérdőjelezte mem az elképzeléseimet.
-Mindenkit megkértem, hogy a mai úton angolul beszéljenek, ha a közelünkbe jönnek, mármint akivel tallkoztam- mondtam, már egy icsit lihegve, mivel épp ebben a pillanatban értünk föl. Zayn indult először, rá nem sokkal Louis, aztán szépen sorban a sílécesek. Már csak hárman maradtunk fent, ezért az éppen felcsatolő bátyám mellé ültem, miközben én is a csatokkal szenvedtem.
- Miért nem akarod megmutatni mit tudsz?- kérdezem, miközben az éppen ugrató Niallt néztem.- Nincs mit szégyellni azon, hogy jól tudsz snowboard ozni.
-Nem az a baj, hanem az, hob már vagy fél éve nem csináltam, és nem hiszem, hogy még megy...- mondta halkan, miközben fölátunk, és észrevettem, hogy Tücske is lement.
- Most komolyan, aki kapásból meg tudja mondani mit rontok, amikor azt se mondtam el, hogy mit akarok csinálni, az nem egyszerűen tud. Most pedig szépen lemész, és megmutatod, mennyire rozsdásodtál be- löktem meg, éppen csak annyira, hogy elkezdjen csúszni, mire csúnyán nézett rám, de elindult.
Itt is az új rész, kicsit olyan semmitmondó lett, de nem sikerült jobbat összehozni szóval ez van. Tényleg örülnék a komiknak, hogy tudjam, van e eitt valaki. Na mindegy, nem tudom, mikor jön az új, ezért csak annyit mondok, majd.
Pusszpá evdribádíí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése