Chapter 2

A sí lécemmel küzdve jutottam el az ajtóig, majd ott a kulccsal szerencsétlenkedtem. Egy sor német, és magyar- kevert- szencségelést követően bejutottam. Huhh...ez nehéz menet volt. Az előszobában lehánytam az egész hóbelevancot a sarokba, és fellélegeztem. Hajamat kiengedtem, mert eddig össze volt fogva. Mikor kellően szétziláltam beljebb mentem. Már a cipőkön feltűnhetett volna, hogy valami nincs rendben, de túl fáradt voltam.
Mikor felértem a szobámba bekapcsoltam a hangfalakat, amiből kettő is volt, és épp egy jó zenét kerestem, mikor csörömpölést hallottam a konyhából. Rögtön kinyomtam az összes elektronikus cuccot, és egy fegyvernek minősülő tárggyal ( vállfa) elindultam lefelé, hogy megnézzem a hang forrását.
Mikor beértem a konyhába, akkorát sikítottam, hogy szerintem öt utcával odébb is hallották. Ledobtam a vállfát, és ujjongva ugrottam rémisztgetőm nyakába.
-Deníííí-hallatszott a sikításom már a tesóm nyakából.
-Szia Kat- ölelt meg vidáman.
-Nem is mondtad, hogy jössz! Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, de eszem ágában sem volt elengedni. Most mér'? Már vagy öt hónapja nem láttam.
-Meglepetés!!-vigyorgott, aztán komolyabb képet vágva kezdett el beszélni.-Hazajöttem bemutatni a munka adóimat, és egyben barátaimat. De azért most már elengedhetsz.
Kelletlenül kiengedtem az ölelésemből, de a fintoromat látva fél karját átvetette a vállamon.
-Fiúk!-ordította el magát angolul, mire ijedtemben ugrottam egyet. A szólításra öt vigyorgó fej esett be a konyhába.
-Szia-köszöntek kórusban.
-Légyszi Törpe angolul beszéljünk, mert csak azt értik.- mondta szeretett bátyám.
-Hát OK. Akkor sziasztok- mondtam furcsán. Vagy három napja nem beszéltem angolul. Ez megviselt.
-Liam vagyok- mutatkozott be az egyik barna hajú.
-Louis-mondta a szinte teljesen ugyan olyan kinézetű srác.
-Harry-jött a göndörtől.
-Niall-mondta a szöszi.
-Végül, de nem utolsó sorban én lennék Zayn-hajolt meg egy csöppet a gondosan beállított hajú fiú.
-Katie-mutatkoztam be én is, de mivel furcsán néztek rám, megkérdeztem-Mi van?
-Nem kezdesz el ugrálni, sikítani, mint egy őrült?-kérdezte csodálkozva a szöszi, akit asszem Niallnek hívnak.
-Niall, ugye?-kérdeztem rá, hogy biztos legyek benne, mire bólintott.- Miért kéne megőrülnöm, a sikítás már megvolt, mikor megláttam a bátyámat, de mér tombolnék?
-Jaj, hiszen ők a nagy One Direction-mondta szem forgatva a bátyám, mire hülyén ránéztem. A következő mondat már a fiúknak szólt.- Srácok, én megmondtam, hogy ő nem olyan. Azt se tudja, kik vagytok.
-Mér kik?- kérdeztem rá.
-Énekesek, és elég híresek- adta meg a magyarázatot Deni. A többiek csak csendben figyeltek. Ezt szóvá is tettem:
-Hát titeket mi lelt?
-Még nem találkoztunk olyan tizenhat éves csajjal, aki ne ismert volna minket.- mondta az egyik az ugyanúgy kinézők közül. L...L..
-Louis-súgta a fülembe a bátyám, mire felröhögtem. Még fél év után is tudja, mi jár a fejemben.
-Most akkor untrendi vagyok?- kérdeztem tettetett szomorúsággal, mire felröhögtek.-Mi lenne, ha mondjuk bemennénk a nappaliba, és ott mesélnétek tovább?
-Nekem megfelel, de ki fogja elpakolni a sí cuccod a sarokból, mert ha jól tudom holnap is lessz edzésed-mondta Deni.
-Nem, holnap snowboard lessz- mondtam unottan.- Majd később elpakolok. Megyünk már?
-Per...- mondta volna Louis, de félbeszakította a csengő.
-Megyek- ordítottam ezt már németül, amit a bentiek öthatoda nem értett. Mikor kinyitottam az ajtót hatalmas vigyor húzódott a számra.-Mi az, belőlem sosem elég?


Sziasztok, az előzó részben mevltoztattam Tücske nevét, ennek mg lessz sztorija, erre majd kitérek.


Pusszpá evdribádíí