-Szia Johanna!-mondtam, mikor kinyitottam az ajtót. -Mi szél hozott erre?
-Azt csiripelik, hogy Deni hazajött. Igaz ez?
-Azt nem tudom, hogy ki az imformátorod, de téved, már vagy öt hónapja nem láttam. - válaszoltam, és pont amikor befejeztem hangzott fel a nappaliban a fojtott röhögés. Na szuper...
-Ez mi volt? Ki van itt- persze, hogy meghallotta.
-Az amerikai haverjaim- mondtam, majd hátrafordulva elüvöltöttem magam angolul ( eddig németül beszéltünk). - Az mondtam KUSS!!
-Persze, akkor miért kell kussolniuk?-kérdezte már ismét németül.- Meg amúgy is Kicsi Max mondta, hogy valaki kivett egy autót az apja műhelyéből, és azt már csak ti használjátok.
-Azta, nem lehet, hogy mi vettük ki? Tücske meg én? Hogy megmutassam az amcsi barátaimnak a várost?- kérdeztem, és kezdett elegem lenni a csajból.
-Hát jó, akkor majd a JWM-en talizunk- mondta, és elvviharzott, mire becsaptam az ajtót.
- Hű, de elegem van ebből a csajból.
-Kat, miért nem mondtad, hogy mész a JWM-re?-kérdezte az eddig a lépcsőről leselkedő bátyám.
-Azért, mert nem engedted volna, a tavalyi miatt.- védtem meg magam azonnal.
-Mért mi volt tavaly? Vagy egyáltalán mi az a JWM?- jöttek ki a fiúk.
-Betörte a fejét, és az az ifjúsági vb-válaszolt helyettünk Tücske, mert látta, hogy mi nem fogunk megszólalni.
- Jó, de azért mondhattad volna. Na mindegy... Miben indulsz?- nyugodott bele Deni.
-Öhmm... Indulok sícross-ban, snowboardcross-ban, snowboard félcsőben, és sí freestyle-ban.-válaszoltam.
-Hogy törted be a fejed?- kérdezte L...Louis...asszem. De örülök, hogy ezek még itt tartanak.
-Á, nem az volt a legdurvább sebesülésem. De úgy, hogy a sícross-ban lecsaptak, pont egy buckán. Asszem pont a Johanna volt.- válaszoltam, de az értetlen tekinteteket látva hozzátettem.- A lány, aki az előbb itt volt.
-Várjunk csak... Nem lesz a négy szám egy kicsit sok?- esett le a szöszinek amit mondtam.
-Neem. Két éve ennyiben versenyzek, csak az elején nem sícross- oztam, hanem a snowboard Big Air- ban mentem.-vlaszoltam. Még beszélgettünk egy kicsit a versenyről ( ami egy hónap múlva lesz), aztán Tücske lelépett, mivel holnap suli, majd rá nem sokkal én is felmentem a szobámba. A szobám úgy néz ki, mintha egy fiú lakná. Pedig nem is. Csak egy kicsit kupi van, és az egész szoba a sportról és a Mickey egérről szól. Jó, mindenkinek van dilije. Nekem Mickey az. Amúgy az ágyam a szoba sarkában van, fölötte és mellette a színes karácsonyi világítás ad némi fényt. Az íróasztalom az ablak alatt áll, a fal tele van poszterezve híres síelőkkel, és sowboardosok képeivel, de itt ott befigyel egy egy Mickey is. A szoba közepén most egy halomban keverednek freestyle lécek, botok, snowboard, és a hozzá tartozó cipők. Az ágyammal szemben nyílik az ajtó a fürdőbe, ahol egy zuhanykabinon és egy pár szekrényen kívül csak egy jó nagy radiátor van, amin most ppen a kesztyűim száradnak. Miután gyorsan elvégeztem a fürdőszobai teendőimet, dőltem is be az ágyba.
Reggel Deni hangjára keltem.
- Kelés van Törpe- mondta, és elkezte kibányászni a sí halomból a snowboardomat. Lassan kinyitottam a szemem, és elmosolyodtam, mert mielőtt elment, mindíg így keltett.
- Mióta vagy fent, és mennyi egyáltalán az idő?- néztem körül órát keresve, de mivel az én szobámban vagyunk, esélyem se volt, hogy találjak egyet.
- Negyed nyolc, és Louis fog elvinni suliba, mert nekem reggelit kell csinálnom a többieknek, ő meg már fent van. Elmondtam neki, hol a sulid, szóval odatalál- hadarta el gyorsan, azzal az összes edzőcuccommal együtt kiviharzott a szobából, én meg szépen lassan kikeltem az ágyból. Mire felöltözve leértem( fekete snowboard naci, zöld Mickey pulcsival) már a finom palacsinta illata terjengett a levegőben.
-Jó reggelt- köszöntöttem a fuvarozómat, aki épp egy nutella kibontásával foglalotoskodott, de érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia, ha jól tudom ma snowboardod lesz?- kérdezte kiváncsian.
- Ahham. Nekem is megkensz lécci...úgy ...hármat?- kérdeztem angyali mosollyal.
-Hármat?!- vizhangozta a mondandómat.
-Egy, edzés előtt, egy ebéd után, és egy, mikor várunk a vonatra. És ezeknek a felét általában elkunyizzák.- vázoltam fel, mire is kell nekem az a három palacsinta.
-Így már érthető- mondta, és hozzálátott az uzsim elkészítéséhez. - És mindíg vonattal jössz haza, ne menjünk érted?
-Nehogy!- hárítottam el mosolyogva az ajánlatot.- Az az egész nap legjobb része.
* Sziasztok, Bocsi, hogy így eltüntem, de kicsit elhavazódtam. Itt az új rész, nézzétek el lécci a helyesírási hibákat. Néhny megjegyzésnek azért örülnék, szóval komi evdribádíí :D
Pusszpá evdribádíí *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése