Tücskeeeee

Hello, csak annyi, hogymostantól a páros részeket én hozom, a páratlanokat Tami. Remélem nem baj, nem sokban különbözik az írásmódunk, de úgy oldottuk meg, hogy azok a részek, amiket én hozok, azok mind Tücske szemszögéből íródnak. Nem tudom, hogy jó ötlet e, nekünk tetszik, szóval let's gooo!


See ya: Tücske

Chapter 5

Miután sikerült elindulni, végignevettük az utat. Mikor odaértünk, nem engedtem, hogy segítsen kibányászni a cuccaimat, mert biztos voltam benne, hogy felismerik. Mikor már az ajtó felé mentem valaki, akinek nagyon ismerős volt a hangja, szólongatni kezdett. Megpördülve láttam meg, ki az, és akkorát sikítottam, hogy az összes befelé igyekvő felénk kapta a fejét, de én nem foglalkoztam velük, boldogan dobtam le a cuccaimat, és ugrottam rég nem látott barátnőm nyakába.
-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, mikor már összeszedtük a cuccaimat, és befelé meneteltünk.
-Jöttem a JWM-re- válaszolta, és kacsintott- Ki nem hagynám, a sorozatot.
Hát igen... Két éve sorra nyertük a kupákat, meg az érmeket. Amiben nem indultam mindíg ő nyert, amiben pedig mindketten indultunk, abban egyszer ő, egyszer én. Tavaly ( amikor lecsaptak) Johannát majd megette a fene, mert nem ö nyert, hanem Gali. Ja igen, Adrienn -nek hívják, az anyukája magyar, az apja osztrák, szóval itt nőtt fel, de tavaj év végén elköltöztek családostul franciaországba.
-Tücske?- kérdezte a legjobb barátomat keresve.
-Nincs első órája, aztán meg csak három, ezért nincs kedve bejönni- válaszoltam, mivel reggel még szólt, hogy ne várjam, nem lesz.
-Szóval lóg- tisztázta a helyzetet Gali.
-Hát igen, de mindegy, nekem is csak két órám lesz, aztán edzés. Télleg, jössz föl, az edző biztos örülne- kérdeztem kuncogva, mivel az edzőnk a tavalyi edzőtábor óta nem igazán szívleli. Nem történt semmi, csak valahogy betört egy ablak, és a kerete kiszakadt a helyéről. Azzal vádoltak minket, hogy direkt mi csináltuk, hogy összerakjanak a fiúkkal egy szobába, pedig nem is. A huzat volt...egy kis rásegítéssel.
-Kössz, inkább kihagyom, de felmegyek talán délután.
-Délután jön fel Tücske is, és az amcsi ismerőseink is, baj? - kérdeztem, mert nem fogok tudni egész végig vele foglalkozni-De este nálunk aludhatnátok, jöhetne Zoé, Timi, és Saci is.
-Jó, de akkor hívjuk már Kicsi Barnát, és Tücskét is- mondta ki, amit én is akartam, és mikor ránéztem, láttam, hogy somolyog.
-Oksa, gyere, van még pár percem, menjünk, keressük meg őket.- vetettem fel az ötletet, mikor már bepakoltunk a szekrényembe.
A következő tíz percünk a többiek keresésére ment rá, mert a suli legkülönbözőbb pontjain tartózkodtak. Mikor ezt letudtuk, én mentem órára, ő meg meglátogatta az igazgatót, és a volt ofőjét is.
Délután edzésen a félcsőben kellett mindenféle gyakorlatot csinálnom, és ami még többszöri próbálkozásra sem ment, azt még edzés után is. Mivel Deni tudta, hogy ha nem vagyok ott a megbeszélt helyen, hova kell jönniük, ezért megnézték ahogy gyakorlok. Pont egy szép nagy esésre értek oda, szóval le isereszkedtek hozzám, mert megilyedtek, hogy nem mozdulok.
-Katie minden rendben?-kérdezte Zayn.
-Persze, láttátok?- kérdeztem vissza, miközben végignéztem rajtuk. Deni, Tücske, Zayn, és Louis snowboarddal volt, Niall, Harry, és Gali, aki meg is lepett, meert nem gondoltam, hogy eljön, síléccel.
-Igen, és túl bedőltél, és ezért tkésőn engedted el a bordot.- mondta Deni, aki tudta, hogy mit gyakoroltam, bár dunsztom sincs, honnan.
-Jó, akkor vigyázzatok, megpróbálom újra- mondtam, miközben lecsatoltam, hogy fel tudjak mászni, hogy újra indulhassak. Ők pedig kisorjáztak a pálya aljára. Most, hogy már nézőközonségem is akadt, kicsit izgultam, de nem volt vészes. Elindultam, és csodák csodájára sikerült a duplaszaltó félfordulattal, és mikor leértem, csak egy picit inogtam meg, ezért folytattam, és a másik oldalon csináltam egy sima szaltót. Mikor leértem megtapsoltak, pedig nem is látták az egész gyakorlatot.
-Szép volt, kipróblhatjuk a félcsövet- kérdezte reménykedve Louis.
-Ja, asszem szabad, de ti persze.- mondtam, majd mikormegindultak én is rászántam magam néhány körre. - Deni, mutasd meg mit tudsz!
-Kössz Katie, én is szeretlek- kiabált hátra, mivel én hátul sétáltam Tücskével.
-Na, milyen volt a pihinapod?- kérdeztem immáron Tücskéhez fordulva.
-Jó, de jobb itt kint, ezért Deniékkel jöttem fel. Egy nagy kisbusszal hoztak fel minket, ami el is hajtott. Nem tudod, véletlen, mivel megyünk haza?- kérdezte rámpillantva, mint aki tudja, hogy az n kezem van a dologban.
-Hé, ne nézz így, a vonat ezerszer jobb mint valami kisbusz. Ki kell próbálniuk, azt a kavalkádot.- válaszoltam egy kissé mentegetőzősen.
-Jó, és hogy fognak bármit is érteni a kavalkádból?-kérdőjelezte mem az elképzeléseimet.
-Mindenkit megkértem, hogy a mai úton angolul beszéljenek, ha a közelünkbe jönnek, mármint akivel tallkoztam- mondtam, már egy icsit lihegve, mivel épp ebben a pillanatban értünk föl. Zayn indult először, rá nem sokkal Louis, aztán szépen sorban a sílécesek. Már csak hárman maradtunk fent, ezért az éppen felcsatolő bátyám mellé ültem, miközben én is a csatokkal szenvedtem.
- Miért nem akarod megmutatni mit tudsz?- kérdezem, miközben az éppen ugrató Niallt néztem.- Nincs mit szégyellni azon, hogy jól tudsz snowboard ozni.
-Nem az a baj, hanem az, hob már vagy fél éve nem csináltam, és nem hiszem, hogy még megy...- mondta halkan, miközben fölátunk, és észrevettem, hogy Tücske is lement.
- Most komolyan, aki kapásból meg tudja mondani mit rontok, amikor azt se mondtam el, hogy mit akarok csinálni, az nem egyszerűen tud. Most pedig szépen lemész, és megmutatod, mennyire rozsdásodtál be- löktem meg, éppen csak annyira, hogy elkezdjen csúszni, mire csúnyán nézett rám, de elindult.


Itt is az új rész, kicsit olyan semmitmondó lett, de nem sikerült jobbat összehozni szóval ez van. Tényleg örülnék a komiknak, hogy tudjam, van e eitt valaki. Na mindegy, nem tudom, mikor jön az új, ezért csak annyit mondok, majd.


Pusszpá evdribádíí

Chapter 4

-Szia Johanna!-mondtam, mikor kinyitottam az ajtót. -Mi szél hozott erre?
-Azt csiripelik, hogy Deni hazajött. Igaz ez?
-Azt nem tudom, hogy ki az imformátorod, de téved, már vagy öt hónapja nem láttam. - válaszoltam, és pont amikor befejeztem hangzott fel a nappaliban a fojtott röhögés. Na szuper...
-Ez mi volt? Ki van itt- persze, hogy meghallotta.
-Az amerikai haverjaim- mondtam, majd hátrafordulva elüvöltöttem magam angolul ( eddig németül beszéltünk). -  Az mondtam KUSS!!
-Persze, akkor miért kell kussolniuk?-kérdezte már ismét németül.- Meg amúgy is Kicsi Max mondta, hogy valaki kivett egy autót az apja műhelyéből, és azt már csak ti használjátok.
-Azta, nem lehet, hogy mi vettük ki?  Tücske meg én? Hogy megmutassam az amcsi barátaimnak a  várost?- kérdeztem, és kezdett elegem lenni a csajból.
-Hát jó, akkor majd a JWM-en  talizunk- mondta, és elvviharzott, mire becsaptam az ajtót.
- Hű, de elegem van ebből a csajból.
-Kat, miért nem mondtad, hogy mész a JWM-re?-kérdezte az eddig a lépcsőről leselkedő bátyám.
-Azért, mert nem engedted volna, a tavalyi miatt.- védtem meg magam azonnal.
-Mért mi volt tavaly? Vagy egyáltalán mi az a JWM?- jöttek ki a fiúk.
-Betörte a fejét, és az az ifjúsági vb-válaszolt helyettünk Tücske, mert látta, hogy mi nem fogunk megszólalni.
- Jó, de azért mondhattad volna. Na mindegy... Miben indulsz?- nyugodott bele Deni.
-Öhmm... Indulok sícross-ban, snowboardcross-ban, snowboard félcsőben, és sí freestyle-ban.-válaszoltam.
-Hogy törted be a fejed?- kérdezte L...Louis...asszem. De örülök, hogy ezek még itt tartanak.
-Á, nem az volt a legdurvább sebesülésem. De úgy, hogy a sícross-ban lecsaptak, pont egy buckán. Asszem pont a Johanna volt.- válaszoltam, de az értetlen tekinteteket látva hozzátettem.- A lány, aki az előbb itt volt.
-Várjunk csak... Nem lesz a négy szám egy kicsit sok?- esett le a szöszinek amit mondtam.
-Neem. Két éve ennyiben versenyzek, csak az elején nem sícross- oztam, hanem a snowboard Big Air- ban mentem.-vlaszoltam. Még beszélgettünk egy kicsit a versenyről ( ami egy hónap múlva lesz), aztán Tücske lelépett, mivel holnap suli, majd rá nem sokkal én is felmentem a szobámba. A szobám úgy néz ki, mintha egy fiú lakná. Pedig nem is. Csak egy kicsit kupi van, és az egész szoba a sportról és a Mickey egérről szól. Jó, mindenkinek van dilije. Nekem Mickey az. Amúgy az ágyam a szoba sarkában van, fölötte és mellette a színes karácsonyi világítás ad némi fényt. Az íróasztalom az ablak alatt áll, a fal tele van poszterezve híres síelőkkel, és sowboardosok képeivel, de itt ott befigyel egy egy Mickey is. A szoba közepén most egy halomban keverednek freestyle lécek, botok, snowboard, és a hozzá tartozó cipők. Az ágyammal szemben nyílik az ajtó a fürdőbe, ahol egy zuhanykabinon és egy pár szekrényen kívül csak egy jó nagy radiátor van, amin most ppen a kesztyűim száradnak. Miután gyorsan elvégeztem a fürdőszobai teendőimet, dőltem is be az ágyba.
Reggel Deni hangjára keltem.
- Kelés van Törpe- mondta, és elkezte kibányászni a sí halomból a snowboardomat. Lassan kinyitottam a szemem, és elmosolyodtam, mert mielőtt elment, mindíg így keltett.
- Mióta vagy fent, és mennyi egyáltalán az idő?- néztem körül órát keresve, de mivel az én szobámban vagyunk, esélyem se volt, hogy találjak egyet.
- Negyed nyolc, és Louis fog elvinni suliba, mert nekem reggelit kell csinálnom a többieknek, ő meg már fent van. Elmondtam neki, hol a sulid, szóval odatalál- hadarta el gyorsan, azzal az összes edzőcuccommal együtt kiviharzott a szobából, én meg szépen lassan kikeltem az ágyból. Mire felöltözve leértem( fekete snowboard naci, zöld Mickey pulcsival) már a finom palacsinta illata terjengett a levegőben.
-Jó reggelt- köszöntöttem a fuvarozómat, aki épp egy nutella kibontásával foglalotoskodott, de érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia, ha jól tudom ma snowboardod lesz?- kérdezte kiváncsian.
- Ahham. Nekem is megkensz lécci...úgy ...hármat?- kérdeztem angyali mosollyal.
-Hármat?!- vizhangozta a mondandómat.
-Egy, edzés előtt, egy ebéd után, és egy, mikor várunk a vonatra. És ezeknek a felét általában elkunyizzák.-  vázoltam fel, mire is kell nekem az a három palacsinta.
-Így már érthető- mondta, és hozzálátott az uzsim elkészítéséhez. - És mindíg vonattal jössz haza, ne menjünk érted?
-Nehogy!- hárítottam el mosolyogva az ajánlatot.- Az az egész nap legjobb része.




* Sziasztok, Bocsi, hogy így eltüntem, de kicsit elhavazódtam. Itt az új rész, nézzétek el lécci a helyesírási hibákat. Néhny megjegyzésnek azért örülnék, szóval komi evdribádíí :D


Pusszpá evdribádíí *

Chapter 3

-Pöttöm ez nálam maradt reggel- mondta Tücske röhögve, miközben felmutatta az összes tistálkodó cuccomat.
-Minek hoztad át, tudomásom szerint többet alszik nálad, mint itthon- szólt bele a beszélgetésünkbe Deni.
-Deni, hát te?- lepődött meg a vendégünk. A fiúk csak álltak ott némán. Ja igen, ez egy kicsit félreérthető volt. De örülök, hogy végig angolul beszéltünk...
-Jöttem meglátogatni a húgomat, meg a fogadott öcsémet- válaszolt a tesóm.- James, ők itt Liam, Niall, Louis, Harry, és Zayn.
-Hú, várj egy kicsit én ismerlek titeket, csak fingom nincs, honnan- mondta, majd elkezdte a homlokát dörzsölni.
-Tényleg?- döbbentem le.
-Igen, megvan. Zoé folyton róluk beszélt. Nem emlékszel, ők az a ...valami One...- akadozott, mert nem jutott eszébe, a banda neve.
-Direction!-kiálltottam fel.-És de emlékszem. Téged Styles- nak hívnak, nem?- fordultam a göndör Harry felé.
-De, ki az a Zoé, ki vagy te, és mért van ilyen menő akcentusotok?-kérdezte az elején komolyan, de a végét elröhögte. A többiek ott álltak mögötte, és bólogattak, de az utolsó kérdésre furán néztek rá.
-Khmm...Zoé az egyik haverunk, Ő itt Tücske, rendes nevén James Logen, és azért ilyen az akcentusunk, mert itt nőttünk fel-válaszoltam gyorsan.
-Jó, és mért mondta Deni azt, hogy többet alszol ott, mint itt?
-Mert többet alszom ott, mint itt.- adtam meg az egyszerű választ. Már épp szólásra nyitotta a száját a bongyor, de a tesóm beléfojtotta a szót.
-Na jó, befelé a nappaliba emberek, Tücske te is jössz, nem lépsz meg.- indított el mindenkit Deni, aki időközben megunta az ácsorgást.
-Miért Tücske?- kérdezte Zayn mikor már a kanapén ültünk.
-Huhh...hogy is volt?-nézett rám a leggjobb barátom.
-Én adtam neki, egyszer, amikor még az első évemben a "szárnyai alá vett".-kezdtem el mesélni a sztorit.- Akkor megyőzött, hogy menjek magyarra, mert mint tudjátok magyarok vagyunk, és ott volt egy szöveg aminek az volt a címe, hogy valakinek a Tücske, és így ragasztottam rá.- fejeztem be, de mivel ez angolul nem olyan jó, az utolsó Tücskét magyarul mondtam.
-Most azt mondom értem, de nem- vágta rá Niall.- És jártok?
A legjobb kérdés amit feltehetett. Deni magában röhögött, mert tudta, hogy utálom( utáljuk) ezt a kérdést. A többiek csak csendben figyelték, mi fog kisülni ebből.
-Nem- vágtuk rá tökéletesen egyszerre, és egymásra néztünk.- Ne, megint kezdődik.- ez is egyszerre volt.
-Mi?-tette fel értelmes kérdését Harry.
-Most egyszerre fognak beszélni, amíg valamejikőjük meg nem unja. És ezt fogják játszani, és akkol be kell fogni Katie száját.- vázolta fel a hejzetet Deni. A fiúk nem hitték el, azt gondolták, csak kitalálta.
-Pntosan- válaszoltunk ismét ketten.-Fejezd be! Nem, te fejezd be! Ez most nem vicces, hagyd abba! Deni segíts!- mondtuk végig teljes szinkronban. A bátyám se siette el, szép komótosan felállt, és befogta a számat.
-Köszi- mondta nagyot sóhajtva Tücske, most már egyedül, mert nekem be volt fogva a szám.
-Ez lehetetlen.- röhögtek fel a fiúk.- Ezt hogy a francba csináltátok?
-Nem tudom, ez úgy tavaj előtt kezdődött, valamire egyszerre válaszoltunk, és valami "beakadt". El kellett jönnün, hogy Deni segítségét kérjük. Azóta ez folyton így van. Haver, szerintem már elengedheted- mesélte el nagyvonalakban a sztorit Tücske, és a bátyámhoz fordult.
-Kössz, ne tudd meg milyen szar volt amikor ez magyaron , James szavaival élve, beakadt. Vagy egy órába telt, mire valaki megértette, mit is akarunk.-mondtam, mikor megint szabaddá vált a szám, aztán rájöttem, hogy a fiúkról semmit se tudok.- Na de most ti meséljetek. Szinte semmit nem tudunk rólatok.
És erre mesélni kezdtek. Hogy mien volt a turné, az X-Factor, meg a hétköznapjaik. Mikor újra megszólalt a csengő Tücskével fájdalmasan összenéztünk. Mi tudtuk ki van az ajtó túloldalán.
-Deni, ki ne nyitsd, te szépen felhúzol a szobámba, és megvárod, míg mi ezt lerendezzük, ti fiúk, kussba maradtok.-adtam ki az tuasításokat, és Tücskét megragadva elindultam ajtótnyitni. Deni rémült tekintetét látva azonnal tudtam, rájött ki van ott.


Sziasztok, csak annyit, hogy az első részben változtattam egy- két dolgot, és, hogy szerintem holnap nem jön rész, de még talán így este.


Pusszpá evdribádíí

Chapter 2

A sí lécemmel küzdve jutottam el az ajtóig, majd ott a kulccsal szerencsétlenkedtem. Egy sor német, és magyar- kevert- szencségelést követően bejutottam. Huhh...ez nehéz menet volt. Az előszobában lehánytam az egész hóbelevancot a sarokba, és fellélegeztem. Hajamat kiengedtem, mert eddig össze volt fogva. Mikor kellően szétziláltam beljebb mentem. Már a cipőkön feltűnhetett volna, hogy valami nincs rendben, de túl fáradt voltam.
Mikor felértem a szobámba bekapcsoltam a hangfalakat, amiből kettő is volt, és épp egy jó zenét kerestem, mikor csörömpölést hallottam a konyhából. Rögtön kinyomtam az összes elektronikus cuccot, és egy fegyvernek minősülő tárggyal ( vállfa) elindultam lefelé, hogy megnézzem a hang forrását.
Mikor beértem a konyhába, akkorát sikítottam, hogy szerintem öt utcával odébb is hallották. Ledobtam a vállfát, és ujjongva ugrottam rémisztgetőm nyakába.
-Deníííí-hallatszott a sikításom már a tesóm nyakából.
-Szia Kat- ölelt meg vidáman.
-Nem is mondtad, hogy jössz! Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, de eszem ágában sem volt elengedni. Most mér'? Már vagy öt hónapja nem láttam.
-Meglepetés!!-vigyorgott, aztán komolyabb képet vágva kezdett el beszélni.-Hazajöttem bemutatni a munka adóimat, és egyben barátaimat. De azért most már elengedhetsz.
Kelletlenül kiengedtem az ölelésemből, de a fintoromat látva fél karját átvetette a vállamon.
-Fiúk!-ordította el magát angolul, mire ijedtemben ugrottam egyet. A szólításra öt vigyorgó fej esett be a konyhába.
-Szia-köszöntek kórusban.
-Légyszi Törpe angolul beszéljünk, mert csak azt értik.- mondta szeretett bátyám.
-Hát OK. Akkor sziasztok- mondtam furcsán. Vagy három napja nem beszéltem angolul. Ez megviselt.
-Liam vagyok- mutatkozott be az egyik barna hajú.
-Louis-mondta a szinte teljesen ugyan olyan kinézetű srác.
-Harry-jött a göndörtől.
-Niall-mondta a szöszi.
-Végül, de nem utolsó sorban én lennék Zayn-hajolt meg egy csöppet a gondosan beállított hajú fiú.
-Katie-mutatkoztam be én is, de mivel furcsán néztek rám, megkérdeztem-Mi van?
-Nem kezdesz el ugrálni, sikítani, mint egy őrült?-kérdezte csodálkozva a szöszi, akit asszem Niallnek hívnak.
-Niall, ugye?-kérdeztem rá, hogy biztos legyek benne, mire bólintott.- Miért kéne megőrülnöm, a sikítás már megvolt, mikor megláttam a bátyámat, de mér tombolnék?
-Jaj, hiszen ők a nagy One Direction-mondta szem forgatva a bátyám, mire hülyén ránéztem. A következő mondat már a fiúknak szólt.- Srácok, én megmondtam, hogy ő nem olyan. Azt se tudja, kik vagytok.
-Mér kik?- kérdeztem rá.
-Énekesek, és elég híresek- adta meg a magyarázatot Deni. A többiek csak csendben figyeltek. Ezt szóvá is tettem:
-Hát titeket mi lelt?
-Még nem találkoztunk olyan tizenhat éves csajjal, aki ne ismert volna minket.- mondta az egyik az ugyanúgy kinézők közül. L...L..
-Louis-súgta a fülembe a bátyám, mire felröhögtem. Még fél év után is tudja, mi jár a fejemben.
-Most akkor untrendi vagyok?- kérdeztem tettetett szomorúsággal, mire felröhögtek.-Mi lenne, ha mondjuk bemennénk a nappaliba, és ott mesélnétek tovább?
-Nekem megfelel, de ki fogja elpakolni a sí cuccod a sarokból, mert ha jól tudom holnap is lessz edzésed-mondta Deni.
-Nem, holnap snowboard lessz- mondtam unottan.- Majd később elpakolok. Megyünk már?
-Per...- mondta volna Louis, de félbeszakította a csengő.
-Megyek- ordítottam ezt már németül, amit a bentiek öthatoda nem értett. Mikor kinyitottam az ajtót hatalmas vigyor húzódott a számra.-Mi az, belőlem sosem elég?


Sziasztok, az előzó részben mevltoztattam Tücske nevét, ennek mg lessz sztorija, erre majd kitérek.


Pusszpá evdribádíí

Prológus, avagy Chapter 1

Megint egy hullafárasztó edzés, szerintem mire hazaérek ( már ha haza érek) nem fogok semmi mást csinálni, csak lecseszem a sí lécet a sarokba, és lefekszem. Hacsak valaki nem jön értem. Duda szót hallok, ezért megfordulok, és felkiáltok:
- Tücske!- nagyon megörültem legjobb barátom érkezésének.
Najó, ha már itt tartunk, tisztázni kéne egyet, s mást. 16 éves vagyok, három éve tanulok itt Németországban, az anya nyelvem magyar, hiszen onnan jöttem, folyékonyan beszélek angolul, németül( ez elvárható ha az ember itt tanul) és olaszul. Mért pont olaszul? Nem tudom, talán azért, mert az osztályomban mindenki az angolt választotta, én meg azt már tudtam ( ez most nagyképűnek hangzott, de aki ovis kora óta ezt beszéli-ezt is-annak nem esik nehezére ilyet mondani). Tücskével, becsületes nevén, James Logan, magyarórán ismerkedtünk meg. Az iskolánkba rendszeresen jár egy magyar anya nyelvű itt dolgozó tanár, és órákat ad a kitelepült diákoknak. Naszóval. Tücske már itt lakott két éve, mikor kiköltöztünk, és ezért kötelező volt magyarra járnia. Én csak összeakadtam vele az igazgatóiban ( balhézott ;), és a gondjaira bíztak, és ő meggyőzött, hogy menjek magyarra. Rengetegen hitték azt, hogy járunk, főleg, amikor sülve főve együtt lógtunk. Reggel első dolgom volt Tücske keresésére indulnom amint beértem a suliba. Ő éppen akkor 8.- os volt, ezért a nyolcadik lett a második osztályom. A haverjaim is onnan kerültek ki( jóformán az egész osztály). Mégis, senkivel sem alakult ki olyan kapocs, mint Tücske és köztem. Ezt az együtt járós dolgot akkor kapták fel nagyon, mikor következő év elején Tücske nem jött suliba( persze, hiszen elballagott). Nem szóltam senkihez, majd' egy hónapig, kivéve a pár magyaros barátomat. Meg persze " életem szerelmét" egyesek szerint. Szóval a "másik felem" minden délután elém jött a sulihoz, vagy reggel a ház előtt várt, hogy bekísérjen. Ezek a pletykák ( a járósak) egész novemberig nem csitultam. Mivel ezévben már folyékonyan beszéltem németül igen csípős megjegyzéseket kaptak a beszólogatók. Mikor elballagtam, felvettek a helyi gimibe, ami egybe van építve azzal a szak középpel, amibe Tücske is jár. Én, mivel a sportban kitűnően végeztem, folytattam a sí és snowboard edzéseket. Van egy bátyám, aki két évig velem egyetemben szintén itt tanult, de aztán adatott egy olyan lehetőség, amit vétek lett volna kihagyni. Angliában tanulhatott tovább fotósként. Régi álma volt, hogy híres képeket készítsen, ezért kapva kapott az alkalmon, és már repült is. Ez mind szép és jó, csak mi ketten nem csak tesók voltunk, hanem...nemtom, erre nincsen szó. Szinte ő nevelt fel. A szüleink igen sokat dolgoznak, ezért keveset vannak otthon. Félreértés ne essék, nagyon szeretem szüleimet, csak sokat dolgoznak, persze azért, hogy nekünk jobb legyen. Visszatérve a bátyámhoz, már vagy fél éve nem láttam. Hiányzik. És most...kanyarodjunk vissza a jelenbe.
- Pöttöm ugorj be!- válaszolt a kiabálásomra Tücske.
- Hát te? Hogyhogy errefelé kószálsz- kérdeztem vigyorogva, miközben behuppantam az anyós ülésre.
-Jöttem az én kedves hugicámért- mondta, majd elindult hazafelé (hozzánk). -Tudom Törpi, hogy majd meg szakadtál!
-Igen, az edző mára rakta a sít, így kénytelen voltam egy normális cipőt is hozni, ha el akartam jutni a suliig.- mondtam.- De holnap snowboard!!
-Nem vállalod túl magad egy kicsit?-kérdezte aggódva.
-Mindjárt itt a verseny szezon, az előző sérülésem miatt egy csomó edzés kiesett.- ja igen azt elfelejtettem említeni, hogy a snowbordal sikerült egy jókorát taknyolnom, és a fejem, meg a félcső széle túl közeli ismeretségbe került. Csak egy kis agyrászkódás, de az orvos eltiltott a megerőltető sporttól. Csak úszhattam, meg hobbi síelhettem.
-Föld hívja Katiet- lengette meg szemem előtt a kezét, ezzel kizökkentve merengésemből.
-Jaj, már itt is vagyunk? Köszi a fuvart-mondtam miután kikászálódtam, és nekiálltam kibányászni a sí lécemet a csomiból.
-Nincsmit, csak csörgess meg, és elhozlak.- intett még egyet, aztán elhajtott

Híí evdribádíí!!

Sziasztok emberek! Csináltam egy teljesen új profilt, és egy teljesen új sztorit. Csapjunk is egyből a közepébe. Szerintem az elején még biztosan rendszertelenül fognak érkezni a részek, még bele kell rázódnom a sztoriba, de ha már lesz érdeklődés, akkor talán, ismétlem TALÁN hetente egy lesz. Ez volt a bevezetés, az első részt pillanatokon belül rakom fel.


Pusszpá Evdribádí!